Bár nem mindenki, azt hiszem (remélem), elég sokan egyetértünk abban, hogy gyomorforgatóan undorító módon kezeli a kormány a menekült kérdést. Töredelmesen bevallom, nincsenek alapos és átfogó ismereteim a menekültek helyzetéről, a válság súlyosságáról, egyáltalán, hogy mi lenne a helyes megközelítés vagy megoldás az egészre. Azt hiszem, ezzel egyrészt a hétköznapok embere is sokszor így van, másrészt még vezetők sem igazán jöttek rá, hogy itt mi a tuti, ami mindenkinek jó lesz. Szóval nem állítom, hogy ez nem egy nehéz helyzet, és hogy tudom a megoldást. De most nem is ebből az irányból akarom megközelíteni a dolgot, inkább az az érdekes nekem, hogy mit közvetít, mire tanít, mit képvisel ez a dicső kis Fidesz kampány és népszavazás, ami több milliárd forintba került a magyar adófizetőknek. Ami szerintem a legizgalmasabb kérdés: miért igazán gusztustalan ez az egész és milyen következményei lehetnek?

Tekintsünk el teljesen a jelenlegi témától, attól, hogy éppen a menekültekről van szó, és hogy mi a konkrét probléma. Világszintű konfliktusok, nehéz helyzetek, megoldandó feladatok mindig voltak és mindig lesznek. Ami most igazából fontos és talán más, mint eddig bármikor, az a mód, az a hozzáállás, ahogy ezt felsőbb szinteken kezelik, és ahogy nekünk, a közembereknek próbálják megmondani, hogy hogyan kezeljük.

Mert hogy ami igazán lényeges, az az, hogy itt emberekről van szó. Ahogy Alföldi is mondta pár napja: "Nem migránsok, nem horda, nem terroristák, nem erőszakolók, hanem emberek". Ez az, amit szerintem elfelejtett a Fidesz, elfelejtett mindenki, aki attól fél, hogy pár hónap múlva nekünk is csadorban kell járnunk. Az első és legnagyobb fatális hiba ennyi. Kit érdekel, hogy honnan jönnek? Kit érdekel, hogy vannak köztük is szar emberek, akik bántanak másokat? Kit érdekel, hogy hányan vannak, milyen a bőrszínük, mit hoznak magukkal? A mi kötelességünk, ami miatt civilizált emberek vagyunk, hogy prekoncepciók nélkül elsősorban embereknek lássuk őket. Tényleg olyan emberekké akarunk válni, aki egy teljesen ismeretlen embertársát csípőből gyűlöli, üldözi és megtagadja tőle a segítséget, amikor az életéért menekül? Nem vagyok vallásos, de nem tudom felfogni, hogy hogyan tud egy elvileg keresztény értékeket képviselő párt, embercsoport ekkora szemellenzőt felvenni. Persze, félünk tőlük. És ha annyira félünk, hogy nem merünk kérdezni, nem merünk szembenézni a helyzettel és józanul értékelni, akkor inkább utáljuk őket, az sokkal egyszerűbb. Oké, elfogadom, hogy vannak, akik nem mernek már kockáztatni, akik így tanultak meg gondolkozni. De miért igazán veszélyesek ők, miért tanítja nagyon rosszra a mai fiatalokat, a ma itt élő embereket ez az egész perpatvar?

Hát azért, mert nem csak erre az egy helyzetre levetítve fogják magukévá tenni a fiatalok vagy igazából bárki ezt a gondolkodásmódot. Ha most október 2-án nemmel szavazunk, akkor nem csak arra mondunk nemet, hogy ide jöhetnek-e menekültek. Nemet mondunk a gondolkodásra, a nyitottságra, az őszinteségre, az eredetiségre és az emberségre. A kék plakátok azt tanítják az utca emberének, az éppen 18 éves fiatal srácnak, aki megkapta a levelet, a többgyerekes anyukának, hogy egy mondattal, egy szóval elintézhetünk menekülő, félő, érző embertömegeket. Mert nem a mi dolgunk ezen elgondolkozni. Nekünk nem kell erről többet tudni, erről beszélgetni, nem kell kérdéseket feltennünk, és tennünk valamit ezekért az emberekért. Letudhatjuk a problémát azzal, ha nemet mondunk, és az egész kérdést átadjuk egy csoport faszfejnek, akik most irányítják az országot, és azt hiszik, ők tudnak mindent. Azt tanuljuk így meg, hogy egy nehéz helyzet elől el kell menekülni, a benne lévőket le kell szakítani és szarni bele, hogy velük mi történik. Hogy egy egyértelműen fontos kérdést, kihívást el lehet bagatellizálni és nem kell megoldani. Őszintétlenségre, kussolásra, nem gondolkodásra, kegyetlenségre tanít.

A Kétfarkú Kutyapárt ellenkampánya több dolog miatt jó és okos. Egyrészt a mai feszült, szürke és az embereket hülyének néző kampányok, plakátok után itt van egy, ami kicsit más, kicsit vicces, és végre mosolygunk, ha rájuk nézünk. Másrészt kérdéseket vet fel, vitát szít, megidézi a káoszt, ami itt valójában van. Próbálja felnyitni az utca emberének szemét, hogy mégis mennyire nevetséges ez az egész. Nagyon remélem, hogy sikerül néha. Mert én nem akarok olyan ember lenni, nem akarok olyan emberekkel teli országban, világban élni, ahol oké belerúgni egy ismeretlenbe.