Ez egy fiataloknak szánt tanács, ami ez alá a poszt alá érkezett. Sok más hozzászólás is körülbelül ezt fogalmazta meg, úgyhogy reggel, kávé-cigi közben ezen gondolkoztam.
Először is leszögezem, hogy értem, és bizonyos fokig egyet is értek ezzel a kedves kis mondattal. Azaz kicsit átfogalmaznám, és úgy már tökéletesen megállja a helyét. "Ne hidd magad kiváltságosnak!" Ez már egy megfontolandó, jogos és józan gondolat. Nemcsak fiataloknak, hanem mindenkinek. Nem érdemes és nem célravezető azt gondolni, hogy te vagy az egyetlen, akinek problémái vannak, vagy hogy alanyi jogon kijárnak neked olyan dolgok, amikért alapvetően majdnem mindenkinek meg kell küzdenie.
Abszolút igaz, hogy nem csak a mai 20-25 éveseknek vannak nehézségei, sőt. Nem vitatom el, hogy piszok nehéz lehetett egy világháborúban, a középkorban, a szocializmusban, vagy a Góbi sivatag közepén fiatalnak lenni. Természetesen minden fiatal (és idősebb) generáció találkozik problémákkal, csak másmilyenekkel. És ez talán pont így jó, mert ha mindig ugyanazok a kihívások várnák a fiatalokat, az azt jelentené, hogy semmi nem változik és a világ nem fejlődik. Bár szarabb reggeleimen néha ez is megfordul a fejemben, azért talán nem így van.
Szóval ne higgyük magunkat kiváltságosnak. De miért ne higgyük, hogy különlegesek vagyunk? Két lehetőség van: egy, hogy tényleg különlegesek vagyunk, kettő, hogy nem.
Ha tényleg különlegesek vagyunk, mert sok pénzünk van (a szüleinknek sok pénze van), vagy szépek vagyunk, vagy mert jók vagyunk matekból, vagy zseniálisan zongorázunk, vagy csinálunk egy Youtube csatornát, amit követnek 150 000-en, vagy csak meg tudjuk hallgatni a barátainkat úgy, hogy azzal segítsünk nekik, akkor miért ne érezhetnénk magunkat tényleg különlegesnek ezek miatt? A felsoroltakat és a még ezer lehetséges helyzetet mindig többféleképp lehet kezelni. Ülhetünk a seggünkön, örülhetünk magunknak, és tulajdonképpen ezzel sincs semmi baj. De mindegyik adottságot ki lehet úgy használni, hogy azzal jobbá tegyük a saját életünket vagy másokét. Viszont sokkal nehezebb, ha van valami, ami különlegessé tesz minket, de mi nem hiszünk benne vagy magunkban.
Vegyünk egy egyszerű példát. Van egy 20 év körüli lány, aki mondjuk tök ügyes volt gimnáziumban info fakton, érdekelte is ez a világ, sikerült színesen villogtatnia egy feliratot html-ben. De nem sokszor találkozott azzal a véleménnyel, hogy fejlesztőnek lenni menő, érdekes, vagy hogy akik ebben a szakmában dolgoznak, egyébként általában intelligens emberek. Az egyetlen dolog, amit sokat hallott ezzel kapcsolatban, hogy sok pénzt lehet vele keresni és munkaerőhiány van. Ha a példa lányunk nem hiszi, hogy különleges vagy különleges lehet ezzel, valószínűleg inkább elmegy az ELTÉ-re valami bölcsész szakra, a Corvinusra nemzetközi gazdálkodásra vagy bármilyen média szakra. Az a biztonságosabb választás, sokkal nehezebb lenne a szüleinek azt mondani, hogy ő ezt akarja csinálni, csomó fura fiúval kéne egy órára járnia és egyébként nem egy alacsony intelligenciát és kitartást igénylő területről beszélünk. Ha viszont elhinné, hogy tényleg különleges, ki tudja, mit vihetne véghez. Fejleszthetne pornó oldalakat, amivel rengeteg pénzt kereshetne, kitalálhatná a következő legmenőbb oprendszert, létrehozhatna olyan rendszereket, amiket kórházak, közigazgatási szervek, katonai szervezetek használnak majd, optimális esetben arra, hogy kicsit jobb legyen a világ.
Nézzük a másik lehetőséget, azaz hogy nem vagyunk különlegesek. Tökéletesen átlagosak vagyunk, egy szem dologban nem vagyunk kiemelkedőek. Miért baj, ha mégis azt hisszük, hogy igen? Neadjisten még a végén kezdünk valamit magunkkal, és kiderül, hogy közepes képességekkel is vihetjük valamire, ha hiszünk magunkban.
Úgyhogy én szeretnék kérni valamit mindenkitől, aki szerint az a legfontosabb tanács, hogy ne higgyük magunkat különlegesnek. Légyszi, higgyétek el, hogy legtöbbször nem hisszük magunkat különlegesnek. Sőt, inkább azt érezzük, hogy mindenki más különleges, mi meg csak pörgetjük a Facebookot és chipset eszünk. Ha viszont mégis különlegesnek érezzük magunkat, sokkal többet segítetek nekünk (és magatoknak meg a világnak is), ha inkább kérdeztek, intelligens vitára ösztökéltek és bíztattok minket.
